03. rész ∆

Louis hetente küldött levelet Anne-nek, hogy postázza tovább. Négy hét Harry nélkül, minden érzelem amit a négy fiú tapasztalt, túl  sokká vált. Azon a napon, a világ összeroppant. Rájöttek, hogy elveszettek voltak a banda legfiatalabb tagja nélkül.

Ez is csak egy csendes, péntek délután, amikor ez történt. Ők éppen befejeztek egy rádiós interjút, amiben bejelentették, hogy hivatalosan is szünetel a One Direction. A kifogás az volt, hogy Harrynek van némi családi problémája, és szüksége van egy kis szünetre, ezáltal a többiek is megragadták az alkalmat, értékelni a saját rokonaikat.

Amikor négyen kiléptek az épületből, bepattantak a kocsiba; Zayn volt az első, aki megszólalt.

- Wow – mondta. – Úgy érzem, ez a vége. Már nem vagyunk One Direction.

- Ne mondd ezt! – suttogta Niall dühösen, majd együtt érző pillantást lövellt Louis felé, aki a legtávolabb ült tőlük, az iPodja fülhallgatójával a fülében nézett ki az ablakon. Az idősebb fiú elkapta a tekintetét, és halványan elmosolyodott.

- De igaz – tette hozzá Liam. – Nem lehetünk One Direction Harry nélkül. Ez nem lehetséges. Jó móka volt, amíg tartott fiúk és megpróbálunk barátok maradni, igaz?

- Mit merészelsz mondani Liam Payne? Azt akarod kifejezni, hogy hajlandó vagy feladni a One Directiont? A testvreidet? Harryt? Minket? – vonta őt kérdőre Niall, dühösen. Hogyan lehet, hogy a leginkább éleslátó fiú, a banda Apukája akar lemondani minden próbálkozás nélkül? – Harry vissza fog jönni. Átvészeljük. Ez a kihagyás nem állandó, haver. Te magad mondtad.

Louis miután felismerte a tényt, hogy a szeme előtt vitatkoznak, eltette a fülest, és szomorúan hallgatta barátait.

- Pontosan ez az, amit mondok. Harry elhagyott bennünket. Nincs üzenet, semmi. Nem mondott semmit, mi  a baj, csak elment. És akkor kapunk egy telefonhívást a semmiből, és azt mondja nekünk, hogy ő –

Liam dühös szavai abbamaradtak, mert Zayn barna kezével befogta azt.

- Fogd be a pofád, Liam! – szólt rá keményen, mert teljesen irtózott a gondolattól, hogy Liam olyan könnyedén megtörte volna a távollévő barátjuk bizalmát.

- Mondott mit? – érdeklődött Louis, amikor úgy döntött, hogy eljött az ideje, hogy csatlakozzon a beszélgetéshez. A kis ír szőke Zaynre nézett segítségért, aki szintén nem tudta, mi volt a teendő most, amikor Liam olyan közel volt, hogy kimondjon minden titkot.

- Semmi haver, csak Anne hívott, hátha láttuk Harryt. Még ő sem hallott róla semmit – mondta, majd az ír fiú lassan kifújta a levegőt. Arra gondolt, hogy most mentette meg a napot.

- Baromság! – sikoltott fel Louis, mire a másik három ijedtükben ugrottak egyet.

- Hogy érted? – kérdezte Zayn, kezét levéve Liam szájáról és azon imádkozott, hogy ne keverjék magukat még nagyobb bajba.

- Anne pontosan tudja, hol van Harry. És ti mindannyian, szintén tudjátok – Louis forrt a dühtől, és attól, hogy ekkorát csalódott a barátaiban. Az emberek, akikről azt gondolta, hogy megvédik őt, és törődnek vele nem számít, mi történik, és ez fájt neki a legjobban. – Mondd meg nekem, hogy mit mondott, amikor hívott, Liam!!!

- Nem mondott semmit, Lou – felelte Liam higgadtan.

- Baromság Liam! Kurvára nem kéne hazudnod nekem. Mit mondott? – Louis kikészült. Kikészült a hazugságoktól, a csalásoktól, mindentől. Csak azt akarta, hogy össze tudjon gömbölyödni és aludni örökké. Akkor legalább egyedül lehetne az emlékeivel, Harryről.

- Louis, nem hibáztathatod egyedül őt. Mindnyájunknak része volt ebben – igyekezett megnyugtatni a legidősebb fiút Zayn, de nem sikerült.

- Miért nem mond már valaki valamit? Vele éltem, szerettem őt! Legjobb barátok voltunk, még többek – kiáltotta, és a könnyei végül megtörték. – Meg kellett volna mondanotok, hogy hívott. Miért nem engem hívott?

Louis hisztérikusan a hajába markolt, a teste a földrengés erejével rángatózott a zokogástól. Niall, aki eddig csendben maradt, nem érvelt, kicsatolta magát és átmászott a hátsó ülésre, így meg tudta vigasztalni a síró fiút.

- Ő szeret téged, Lou – suttogta Niall. Kezét fel és le dörzsölte az idősebb fiú hátán. – Időben vissza fog jönni. Sosem hagy el téged. Ezért ment el. Mert megígérte, hogy nem hagy el.

Louis csak még inkább sírt.