15. rész ∆

Niall hirtelen megfagyott és lassan elvált Liam ajkaitól. A szőke fiú ijedt volt. Vajon Zayn hogy fog hozzájuk állni? Egyáltalán együtt voltak? Niall tudta, hogy ő a világon mindennél jobban szerette Liamet, de vajon az idősebb fiú is így érzett?

- Zayn... - mondta Liam, rászorítva Niall csípőjére, húzta őt közelebb magához.

- Tudod, amit láttál... Ez okoz bármilyen problémát? - kérdezte. Kissé bosszantotta, hogy a fantáziaképe ennyire le lett rövidítve, hála Zaynnek.

- Dehogy, haver. Liam, te olyan vagy nekem, akár a családom. Mindketten olyanok vagytok. Én nem fogok beleavatkozni abba, hogy kivel keféltek - magyarázta a bradfordi fiú, majd helyet foglalt a pár mellett, a kanapén. - Egyébként, ki fogja felvenni Harryt? Csak nem elfelejtettétek? Ma engedik ki... vagy csak ti túl elfoglaltak voltatok, hogy megmutassátok a saját nyelveteket a másik torkának, hogy észrevegyétek - viccelt Zayn, egy ragyogó mosollyal az arcán.

- Uh... Niall? Hogy fogjuk ezt csinálni? Mehetnénk mind a négyen az én kocsimmal, hogy felvegyük? - ajánlottam Liam, mély gondolkodás közepette.

- Csak hárman mennénk, rémlik? Lou elment, vagy két órája - válaszolt az ír srác, majd egy kíváncsi pillantással célozta meg a zárt ajtót. - Ácsi... Hova kellhetett menjen? Tudja, hogy Harry ma jön haza...

A trió ott ült, egy zavart állapotban, mindannyian ugyanazon a dolgon merengve.

Hol van Louis?

×××××

Tíz percni távolságban a Stylinson háztól, Harry és Louis a piros lámpánál álltak, teli torokból énekelve az éppen játszódó Taylor Swift számot, miközben az ablakok le voltak húzva.

- Cause, our song is the slamming screen door, sneaking out late, tapping on his window... - Louis becsatolta magát, amint a lámpa zöldre váltott. Majd rálépett a gázra, a Toms cipői voltak rajta.

- When we're on the phone and he talks real slow, 'cause it's late and his mama don't know - énekelte Harry, a következő pár sort, az ő rekedt, szexi hangján, amitől Lout kirázta a hideg.

- Our song is the way he laughs, the first date "Man, I didn't kiss him, and I should have." - a doncasteri fiú levette a szemeit az útról egy másodpercre, hogy rámosolyoghasson az ő Göndörkéjére.

- And when I got home, for I said amen, asking God if he could play it again - fejezte be a dalt a fiatalabb fiú, végig Louis-ra nézve. Boldog volt, hogy haza mehet.

Az út további része kényelmes, megnyugtató csendben telt. És amikor megérkeztek Louis szállt ki először. Megkerülte a kocsit, és kinyitotta Harry ajtaját neki.

- Hagyjuk a cuccokat a kocsiban, majd később bevisszük őket - csókolta meg Harry arcát az idősebb fiú, karjait a Göndör derekára fonta, így vezette fel őt a lépcsőn.

Harry belépett a Louis-val közös lakásába. Egy mosoly formálódott az arcán. Boldog volt, hogy végre otthon lehet.

- Örülök, hogy itt vagy, Haz - suttogta gyengéden Louis, ragyogóan mosolyogva a magasabb fiúra. Nagyon hiányolta Harryt maga körül, és nagyon boldog volt, hogy végre újra az életében tudhatja a szerelmét épen és egészségesen az otthonukban.

- Én is örülök, hogy újra itt vagyok, Lou-maci. Nagyon hiányoztál - Harry karjait az idősebb fiú köré fonta és egy meleg ölelésbe húzta, az orrával megérintve a helyet, ahol a kulcscsontja találkozott a nyakával. Louis felnyögött a kapcsolattól.

- Nem is emlékszem, hogy ilyen könnyű volt téged felizgatni, Lou - a Cheshire fiú végigcsókolta az utat végig Louis nyakáig, óvatosan megharapdálva a bőrt.

- Semmit n-nem cs-csináltam mióta el m-mentél. Vártam r-uhhh! - nyögött Louis, ahogy Harry a falnak lökte őt, a térdét az idősebb fiú lábai közé helyezve, végig dörzsölve így Louis ágyékát.

- Vártál rám? - lihegett Harry, testét Louisénak préselve, így már nem volt több hely közöttük. 

- Az egy borzasztóan hosszú idő anélkül, hogy megérintsd magad - suttogta Harry csábítóan Louis fülébe, megharapdálva a helyet, ezzel kiváltva egy másik nyögést az alacsonyabb fiúból, lábait Harry vékony dereka köré fonta.

- Mindig te voltál az, Haz. Csak Te - mondta Louis, kissé kifulladva, ahogy Harry folytatta a harapdálását, nyalását, és a törődést a bőre minden négyzetcentijével.

A két fiú túlságosan el voltak merülve egymásban, hogy észrevegyék az elfojtott hangokat, amik a konyhából jöttek.

×××××

Niall volt az első, aki hangokat hallott a lakásban, de amikor észrevételét továbbadta Zaynnek és Liamnek, de ők nem foglalkoztak vele különösebben.

- Esküszöm. Hallottam ahogy az ajtó nyitódott és csukódott! Louis itthon van! Nem kéne megnézzük, hogy merre volt? - kérdezte a szőke izgatottan, vadul gesztikulálva.

Liam csak megrázta a fejét: - Talán csak beképzeltél valamit, Ni. És ha Louis itthon lenne már köszönt volna nekünk, hívott volna minket. Plusz, ő egy felnőtt ember, nem egy gyerek. Bármikor jöhet és mehet a SAJÁT házában ahogy neki tetszik.

Zayn csak egy drámai sóhajt hallatott: Ha annyira aggódsz érte, megyek és megnézem a nappalit, akkor meglátjuk, hogy van -e ott bárki is - mondta, távozva a konyhából.

Niall és Liam izgatottan ültek ott, ahogy vártak a bradfordi fiúra, hogy visszajöjjön. Hirtelen, hallottak egy hangos puffanást és Zayn sikításának hangját.

- KOMOLYAN? Kétszer, három órán belül?! Miért sétálok be mindig akkor, amikor az emberek smárolnak?! - nyafogott Zayn. Liam és Niall is átmentek a nappaliba, hogy lássák mi ez a nagy felfordulás.

Nem igazán számítottak rá, hogy Harryt és Louis-t lássák összekuszált végtagokkal, félmeztelenül, a padlón.