09. rész ∆

Egy hónap telt el az óta a nap óta, hogy Liam elment meglátogatni barátját. Ebben az időben Harry feleannyi levelet kapott Louistól, mintsem az azt megelőző hónapban. Ez a tény nagyon szomorúvá tette a göndör hajú fiút, ugyanakkor ösztönözte is őt, hogy extra keményen dolgozzon a hazajutásért.

Már csak harminc nap van hátra. Harry megkérte Janice-t, a recepcióst, hogy nyomtasson neki egy példányt a júliusi naptárból. A 31-ei dátumot vastag, piros keretbe tette, és Louis nevét írta a doboz közepébe. 31 –én Harry végre hazamehet. Elmehet, ha készen lesz – mondták.

Bár ő teljesen késznek érezte magát abban a pillanatban elmenni, hiszen tudta, többet árt Lounak, mintsem ez az egész használ a problémája megoldásában. De tudta, hogy megéri, különben nem tenné ezt.

Harminc nap, és Harry Styles végre hazamehet.

*****

- Zaaaayn! – vihogott Louis hangosan, miközben menekülni próbált az őt ért brutális támadás elől. Húzta a fiatalabb fiú ujjait. Kétségbeesetten próbálta kérlelni a fiút, hogy tartsa távol az ujjait a kiálló bordáitól. 

- Ne csiklandoooozzz! Ez fáááj! – kapkodott levegő után, a doncasteri fiú. Úgy érezte, egyáltalán nem jut oxigén a testébe. Miután Zayn rájött, hogy a dolgok már nem viccesek, azonnal visszahúzta a kezeit, és rohant segíteni a barátjának.

- Ülj fel Lou! Lélegezz, gyerünk! Minden rendben – mondta, és felemelte Louis törékeny testét a karjaiba. Zayn gyűlölte, hogy egyenesen meg tudta számolni Louis bordáit a fiú bőre alatt.

- Jobban vagy már? – suttogott édes semmiségeket a Bradford fiú, Lou fülébe.

- Minden rendben? – lépett be Niall is a lakásba, karjai tele kajákkal, amiket az élelmiszerboltból hozott. – Lou, kedvesem! Szörnyen nézel ki! Mi lenne, ha csinálnék egy finom levest? Muszáj enned valamit, mert csupán bőr és csont leszel – azzal az ír neki kezdett a késői ebédhez.

Igaz, hogy Louis obszcén mennyiségű súlyt veszített, mindezt Harry hirtelen távozása miatt. Elfogyott az energiája elég hamar, mert nem evett, és minden idejét azzal töltötte, hogy Harry szobájában sírt, majd elaludt, mint bármikor máskor. A ruhája már gyanúsan lelógott a testéről, a nadrágja már nem ült helyesen a csípőjén, és minden kapucnis pulcsijában úgy nézett ki, mint egy öt éves, az apukája kabátjaiban.

Nem csak Louis megjelenése változott, ami a One Direction másik három tagját aggódásba késztette, barátjuk irányt. Teljességgel szemléletet váltott. Már nem volt az a barna hajú, folyton pezsgő fiú, akit megismertek. Ő nem duzzogott játékosan, nem volt hangos és rendetlen. Csupán egy árnyalata volt, egykori önmagának.

Lousi nem írt Harrynek többé. Nem ugyanolyan lelkesedéssel, mint ő ezelőtt bármikor is tette. Fáradt volt, és fájdalmas, amikor órákig várt a válaszlevélre, ami sosem jött; ugyanis Harry nem írt. Ő küldött a göndör hajú fiúnak értesítéseket a frissekről, amik vele történtek, anélkül, hogy a One Direction sajtóba került volna, csak szimplán a hétköznapi eseményekről, például arról, hogy ő nem evett cukrot, vagy kekszet.

Az utolsó levélben Lou már visszavonta a mesét. Őszintén írt arról, hogy ő és Liam megbeszélték a történteket, és beleegyeztek, hogy beszélő viszonyban maradnak. Bár a legidősebb fiú nem volt készen teljesen megbocsátani Liam-nek, amiért hazudott neki. De nem adta fel a gondolatot, hogy jobb lenne arra koncentrálnia, hogy azt a kevés energiáját arra használja fel, hogy fenntartsa a maradék reményt, hogy elveszett szerelme visszatér…

- Azt hiszem, lezuhanyozom… - suttogta Lou halkan, egy pillantást lőve Zayn felé, mielőtt ügyetlenül felállt, és elindult. A sötétebb hajú fiú figyelte, ahogy a barátja bizonytalanul a folyosóra imbolygott, majd eltűnt a fürdőszobába. Megvárta, hogy hallja a vizet szaladni, mielőtt elindult, hogy megkeresse Niallt. 

Valamit tennie kellett Louisért.

*****

- It's three a.m. and I can't sleep at all. I wonder where you are tonight and do I ever cross your mind… - énekelt Lou a zuhany alatt, miközben barna tincseit mosta. Azon tűnődött, hogy meg kellett volna vágnia magát. Elég hosszú idő telt el az utolsó óta, az X Factor óta.

- What about the promise that you made. To stay with me till your dying day. Said you'd never go away. Are they just things that people say… - visszhangzottak a szavak a csempe falakon, s Louis lágy, dallamos hangja halkult el, amikor ráeszmélt, milyen igaz is a dalszöveg. Harry megígérte.

De azt hiszem a dolgok tényleg csak olyanok, amilyennek az emberek mondják… - tűnődött, miközben a zuhany alatt ült, és várta, hogy a meleg víz elfogyjon.