10. rész ∆

- Hallod ezt? – kérdezte feszülten Niall, ahogy hallotta Louis törött hangját a folyóvíz alatt.

- Igen, hallom – erősítette meg Zayn, amikor csatlakozott a barátjához a konyhában. – Hiányzik, amikor együtt voltunk, Ni. Miért is kellett elmenjen?

- Nem tudom, Z. Senki sem tudja. Gondolom, minden kiderül, amikor visszajön. Időközben viszont tennünk kell valamit a fiúkórussal a zuhany alatt.

- Egyetértek. Amin keresztül megy… Nem egészséges. Hívjuk fel Liam-et, hogy segítsen nekünk találni segítséget? – kérdezte Zayn, előre-hátra billegve, hogy biztos meggyőződjön róla, senki nem hallotta meg. Louis jólléte kínos téma volt.

- Segítséget? Zayn… Csak nem… Ugye nem?! – kérte számon a döbbent fiú, barátját. – El akarod küldeni Louist, amikor már elveszítettük Harry-t. Nem tudom elveszíteni Lou-t is.

- Úgy értem, te sem gondolod, hogy elmehet így még egy hónap?! Énekelve, egy szomorú dalt a zuhany alatt, és enni sem eszik semmit? Nem mosolyog? Niall, én még soha nem láttam ezt a fiút pimasz vigyor nélkül az arcán – járkált fel, s alá a sötétebb hajú a konyhában, Niall az ebéddel babrált.

- Nem hiszem, hogy ezt kellene. Ez egy meglehetősen rossz ötlet. Úgy értem, mi van, ha elküldjük és Harry megtudja? – indokolt az ír, óvatosan. – Zayn; Louis erős. Majd túljut rajta.

- Remélem, hogy igazad van… Nos, elég ebből. Nézzünk egy kis ételt a gyereknek! – vigyorgott az idősebb fiú, a hangulat javítása érdekében.

******

Tizennégy nappal később, Harry magabiztosan sétált a folyosón, a recepció felé. Kapott egy hívást Janice-től, hogy volt számára pár levél, és néhány háztartási dolog.

- Szép napod van, édes? – viccelődött a göndör hajú fiú, miközben nyilvánvalóan flörtölt a nővel.

- Ó, persze, drágám! Ez még jobb most, hogy láthattam a mosolygó arcod – dobálta vissza a szavakat, mint egy mindennapos esemény lett volna. – Itt van a levél. Két levél, hogy pontos legyek Harry Styles részére. Egy „Niall” –tól és a másik pedig „Lou”-tól érkezett. Kérlek, töltsd ki ezeket – adta át neki a kis papírt.

- Mik ezek? – kérdezte Harry, majd átleste a kis papírlapot.

- Ó, csak az adminisztratív dolgok. Hová mennek a számlák, ha elmész az excetera*, ilyesmi.

- Rendben.

Harry gondolkodás nélkül töltötte ki a tájékoztató lapot, majd visszaadta Janice-nek. 

- Köszönöm, legyen szép napod! – mondta mosolyogva. A boldog érzés vele maradt egészen a 165-ös szobáig.

A cheshire-i fiú izgatottan szaggatta fel az első levelet, nem figyelve, hogy kitől jött.

Harry.

Annyira kibaszottul örülök, hogy két hét múlva hazajöhetsz. Úgy értem, tizenhét nap maradt, igaz haver? Alig várom, hogy lássalak. A rövid látogatások, amiket tettünk Zayn, Liam és én, nem fizette vissza a hiányt. Mindnyájunknak őrülten hiányzol. Különösen Louis-nak.

Haz, már mindent megpróbáltam. Beleavatkoztam, erőltettem, ahogy nevezed. Már próbáltam. Nem tudjuk rávenni, hogy egyen. Ő... Harry, ő depressziós és anorexiás, és nem tehetünk semmit. A ruha már nem illik rá, ő mindig fáradt, ő nem a boldog Lou, akire Te emlékszel. Muszáj, hogy újra itt legyél, és megjavítanod őt, Harry. A súlya körülbelül 48 kg**. Ez egészségtelen.

Már nem tudom, hogy mi jár a fejében, Hazza. Már nem fogja elmondani sem, hogy mi a baj.

Segíts neki, mielőtt magában tenne kárt.

Szeretettel,

Niall

Harry teljesen megrémült. Louis nem eszik? Vajon a távolléte sokban hozzájárul? A sebesség, nem lehetett valós, amivel a göndör hajú fiú megragadta a második borítékot, majd habozás nélkül nyitotta is ki.

Kedves Haz,

Nem tudom, mikor jössz vissza. Igazából azt sem tudom már ezen a ponton, hogy egyáltalán visszajössz –e. Senki nem mond nekem semmit.

Nem emlékszem az illatodra, Harry. Már nem érzem a aftershave szagát a lapokon. Eltűntek. Homályosan emlékszem már csak a hangodra, és csak azért, mert visszanézem a videókat iPhone-ról. De mindig elkezdek rajta sírni, mert egyszerűen csak fáj, és meg kell állítanom húsz másodperc után. Nem emlékszem már az érzésre, amikor a kezed összefonódott az enyémmel, ahogy arra sem, milyen a hangulata, amikor az izmaid hajlanak a bőröd alatt, a karodnál, válladnál.

Kezdelek elfelejteni Harry. Én pedig nem akarlak elfelejteni. Segíts nekem emlékezni, hogy miért szerettem beléd!

Lou

*excetera= Egy külföldi busz-márka.

**48 kg= Ez egy megközelítő érték a történet szempontjából; a valósághoz SEMMI köze!!