Epilógus ∆

- Akkor ez egy állandó dolog? - kérdezte Liam, tekintetét Harry és Louis között járatva. A pár ott ült, mostmár teljesen felöltözve, a kanapén szemben a bandatársaikkal, elpirulva és kényelmetlen kifejezéssel.

- Igen - mondták egyszerre, egymásra mosolyogva.

- Oké, akkor feltételezem már megbeszéltétek, és mi is tudjuk, hogy mi történt, Harry miért ment el. Mi pedig megyünk, és egyedül hagyjuk a két szerelmes madarat, és megyünk elmondani Simonnak, hogy a One Direction hivatalosan is visszatért - mondta Niall felállva, kézenragadva ráncigálta mind Zaynt, mind pedig Liamet.

- Oké - válaszolta Harry, nem volt biztos benne, hogy mit fognak valójában csinálni a bandatársai.

Amint a trió becsukta maga mögött az ajtót, ahogy elhagyták a lakást, Louis a fiatalabb fiú ölébe vetette magát, és szorosan átölelte őt.

- Most, mi lenne, ha ott folytatnánk, ahol abbahagytuk? - suttogta csábítóan, ujjait végigvezetve Harry mellkasán, majd a kezét pihentette, ahogy Harry ágyékára ért vele.

×××××

Niall és Liam az idősebb fiú lakásán ültek, arra várva, hogy a másik mondjon valamit.

- Nem gondolod, hogy elrohanták a dolgokat? - szólalt meg Liam először, megtörve ezzel a nyomasztó csendet. A hangja egy otthonos üdvözlő hang volt, Niall füleinek.

- Őszintén? - kérdezte a szőke, majd folytatta, ahogy a barátja bólintott. - Láttam, hogy ez be fog következni.

- MI?! - kiáltott fel Liam, még egy kicsit meg is ugrott meglepetésében.

- Nem vetted észre, hogyan nézett Harry Louis-ra mielőtt elment? Vagy ahogy Louis nem evett és azonnal könnyek szöktek a szemébe a név említésére? Mi van azzal, amikor Harry hívott, az első szó, amit hallottunk tőle mindig az volt: "Hogy van Lou?" - Niall hangja lassú volt, mintha valami nagyon bonyolult dolgot magyarázna egy kisgyereknek.

- Egy kicsit szórakozott voltam, Niall. Az egy nehéz időszak volt számomra, ugyanis reménytelenül beleestem egy bizonyos szőke írbe... - válaszolt Liam viccesen, kezével átnyúlva az asztalon, megfogva Niallét. Hüvelykujjával óvatosan simogatta a hátát a szőke kézfejének.

- Szeretlek - suttogta a szöszi, azt érezte, hogy bárminemű hangosabb beszéd elrontaná a pillanatot.

- Én is szeretlek - a woverhamptoni fiú szélesen elmosolyodott, bezárva a kettejük közti teret, ajkaikat összeérintve, egy tökéletes csókban.

×××××

Vissza a Stylinson lakásba.

Harry és Louis az ágyban feküdtek, lábuk összegyabalyodva hevert együtt. Az ágynemű és a ruhák hanyagul hevertek a padlón, szanaszét.

Az idősebb fiú élvezte az érzést, ahogy Haz bőre az övével érintkezett, azt, ahogy a lábai tökéletesen körülölelték a fiatalabb fiú karcsú csípőjét, azt, ahogyan kirázta a hideg és libabőrös lett, amikor szerelme hosszú ujjai simogatták a bőrét.

Harry hosszú és lágy csókba vonta Louis ajkait, miután elváltak a zöld szemek tulajdonosa a kékek után kutattak.

- Biztos vagy benne, hogy akarod? - kérdezte, mert nem akart semmit, amiben Louis nem volt biztos, vagy nem akarta. Arra vágyott, hogy az igazi első együttlétük különleges legyen.

- Harry... - nyöszörgött Louis, ahogy Harrynek dörzsölte a csípőjét - Négy kibaszott hónapot vártam, hogy lefeküdjünk, és nem is elégítettem ki magam. Mielőtt elmentél, szinte minden este együtt voltunk. Nem izgathatsz fel csak úgy, és azt várod tőlem, hogy ne akarjak veled lefeküdni! - az idősebb fiú megmozgatta a lábát, majd egy nagyobb lendületet véve átdobta úgy, hogy lovaglóülésben legyen Haz csípőjén.

- Lou... - sóhajtott Harry, ahogy Louis összedörzsölte az erekcióikat.

- Csitt! Ne beszélj! - suttogta Lou csábítóan a fiatalabb fiú fülébe. - Csak érezd!

A doncasteri fiú végigcsókolta a vonalat a fülétől a mellkasán át, megállt Harry mellbimbóinál. Figyelmesen mindkettőt a szájába vette, egymás után, és kicsit megharapdálta őket, amitől Harry élvezettel teli nyögéseket hallatott. Lou tekintete a fiú arcára villant, ami arra ösztönözte őt, hogy cselekedjen. 

Mosolyogva az idősebb fiú végignyalta Harry kidolgozott mellkasának középső sávját, nyelvét belemártva a köldökébe és körözve egy kicsit. Haz csípője önkéntelenül is fellökődött, a kezével pedig ököllel szorította az ágy lepedőjét, de hiába. Többet akart.

- Tetszik, mi? - ugratta Louis, ujjait is bevonva a játékba és végigsimítva Harry testén, lecsúsztatta őket a csípőjéig, majd egy biztos tartással megragadta.

- Imádni fogod - mosolyodott el, hangja alig volt több suttogásnál, ahogy lehajolt és a fiatalabb fiú erekcióját a szájába vette.

Harry felnyögött, ahogy elérte a hátulját Louis torkának, a nyöszörgései nem csökkentek ugyan, de értetlenné váltak. Motyogását sem lehetett többé érteni, ahogy az idősebb fiú mozgatni kezdte a fejét.

- Lou... Állj! - könyörgött Harry, és érezte azt az ismerős, csiklandozó érzést az alhasában - El f-fo.... - elhallgatott, ahogy Lou felemelkedett róla, így a merevedését előnedvvel vegyes nyál fedte.

Louis szélesen elmosolyodott, ajka duzzadt volt és nedves. Kezébe vette a fiatalabb fiújét, két ujját duzzadt ajkaihoz emelte és csábítóan nyaldosni kezdte őket. Amikor úgy érezte, eléggé nedvessé sikerült őket tenni, Harry kezét a saját bejárata felé kezdte mozgatni.

Harry végre utolérte Lou terveit, és alkalmazkodott azokhoz. Kezét immáron kivette Louis kezéből, és saját maga kezdte el izgatni a fiút. Körbe-körbe mozgatta őket, igyekezett nem fájdalmat okozni a szeretőjének. Amikor vékony ujjai már nem ütköztek ellenállásba, könnyedén becsúsztatta őket.

Louis számára minden érzés új volt, kicsit furcsa is talán, hogy Haz ujjait belülről érezte. Egész addig, amíg el nem értek egy pontot.

- Harry! - sikoltott fel az idősebb fiú a gyönyörtől, a csípőjét is meglökte, hogy Harry újra elérje azt a pontot. Harryt akarta magában érezni, és nem tudott tovább várni.

Bízva abban, hogy eléggé ellazult, Lou elhúzódott a fiatalabb fiú kezétől, és elhelyezkedett a fiú kemény tagja felett. Rántott egy utolsót Harry hímtagján, ezzel nyögést kiváltva Harryből, és azonnal be is nyomta, a fejét. A göndör hajú fiú felnyögött a gyönyörtől, amint Lou szűk falai ölelték érzékeny húsát, ezzel képtelenné téve az összefüggő beszédre.

Amikor Harry már teljesen bent volt, Louis megállt egy pillanatra, hogy kifújja magát. Nem gondolta, hogy a szex egy ilyen kemény edzés. Bólintott Harrynek, jelezve, hogy készen áll rá, hogy mozogjon. Harry megragadta Louis csípőjét, ahogy elkezdett mozogni. Ki és be, lassan, és Louis készségesen ment minden egyes lökés elé, hogy könnyítsen kettejük helyzetén.

A páros együtt mozgott, mintha egyek volnának, teljesen szinkronban. Tökéletesen összeillettek. Louis, kezét Harry mellkasára támasztotta, Harry kétségbeesetten kapaszkodott Lou csípőjébe, így nem veszítette el a kontrollt.

Amikor Louis hátravetette a fejét, ahogy elélvezett, Harry ekkor értette meg igazán, hogy miért volt szerelmes az idősebb fiúba. A holdfény megvilágította, az örömittas kifejezést az arcán, bőre ragyogott, mintha egy másik világból származó lény lenne. Annyira gyönyörű volt, ahogy Harryn lovagolt, és a fiatalabb fiú tudta, hogy ez az a hely, ahová teremtették, ahol az egész életét boldogan éli le.

És soha nem töri meg az ígéretét. Soha nem fogja elhagyni Louist többé.

Fin

15. rész ∆

Niall hirtelen megfagyott és lassan elvált Liam ajkaitól. A szőke fiú ijedt volt. Vajon Zayn hogy fog hozzájuk állni? Egyáltalán együtt voltak? Niall tudta, hogy ő a világon mindennél jobban szerette Liamet, de vajon az idősebb fiú is így érzett?

- Zayn... - mondta Liam, rászorítva Niall csípőjére, húzta őt közelebb magához.

- Tudod, amit láttál... Ez okoz bármilyen problémát? - kérdezte. Kissé bosszantotta, hogy a fantáziaképe ennyire le lett rövidítve, hála Zaynnek.

- Dehogy, haver. Liam, te olyan vagy nekem, akár a családom. Mindketten olyanok vagytok. Én nem fogok beleavatkozni abba, hogy kivel keféltek - magyarázta a bradfordi fiú, majd helyet foglalt a pár mellett, a kanapén. - Egyébként, ki fogja felvenni Harryt? Csak nem elfelejtettétek? Ma engedik ki... vagy csak ti túl elfoglaltak voltatok, hogy megmutassátok a saját nyelveteket a másik torkának, hogy észrevegyétek - viccelt Zayn, egy ragyogó mosollyal az arcán.

- Uh... Niall? Hogy fogjuk ezt csinálni? Mehetnénk mind a négyen az én kocsimmal, hogy felvegyük? - ajánlottam Liam, mély gondolkodás közepette.

- Csak hárman mennénk, rémlik? Lou elment, vagy két órája - válaszolt az ír srác, majd egy kíváncsi pillantással célozta meg a zárt ajtót. - Ácsi... Hova kellhetett menjen? Tudja, hogy Harry ma jön haza...

A trió ott ült, egy zavart állapotban, mindannyian ugyanazon a dolgon merengve.

Hol van Louis?

×××××

Tíz percni távolságban a Stylinson háztól, Harry és Louis a piros lámpánál álltak, teli torokból énekelve az éppen játszódó Taylor Swift számot, miközben az ablakok le voltak húzva.

- Cause, our song is the slamming screen door, sneaking out late, tapping on his window... - Louis becsatolta magát, amint a lámpa zöldre váltott. Majd rálépett a gázra, a Toms cipői voltak rajta.

- When we're on the phone and he talks real slow, 'cause it's late and his mama don't know - énekelte Harry, a következő pár sort, az ő rekedt, szexi hangján, amitől Lout kirázta a hideg.

- Our song is the way he laughs, the first date "Man, I didn't kiss him, and I should have." - a doncasteri fiú levette a szemeit az útról egy másodpercre, hogy rámosolyoghasson az ő Göndörkéjére.

- And when I got home, for I said amen, asking God if he could play it again - fejezte be a dalt a fiatalabb fiú, végig Louis-ra nézve. Boldog volt, hogy haza mehet.

Az út további része kényelmes, megnyugtató csendben telt. És amikor megérkeztek Louis szállt ki először. Megkerülte a kocsit, és kinyitotta Harry ajtaját neki.

- Hagyjuk a cuccokat a kocsiban, majd később bevisszük őket - csókolta meg Harry arcát az idősebb fiú, karjait a Göndör derekára fonta, így vezette fel őt a lépcsőn.

Harry belépett a Louis-val közös lakásába. Egy mosoly formálódott az arcán. Boldog volt, hogy végre otthon lehet.

- Örülök, hogy itt vagy, Haz - suttogta gyengéden Louis, ragyogóan mosolyogva a magasabb fiúra. Nagyon hiányolta Harryt maga körül, és nagyon boldog volt, hogy végre újra az életében tudhatja a szerelmét épen és egészségesen az otthonukban.

- Én is örülök, hogy újra itt vagyok, Lou-maci. Nagyon hiányoztál - Harry karjait az idősebb fiú köré fonta és egy meleg ölelésbe húzta, az orrával megérintve a helyet, ahol a kulcscsontja találkozott a nyakával. Louis felnyögött a kapcsolattól.

- Nem is emlékszem, hogy ilyen könnyű volt téged felizgatni, Lou - a Cheshire fiú végigcsókolta az utat végig Louis nyakáig, óvatosan megharapdálva a bőrt.

- Semmit n-nem cs-csináltam mióta el m-mentél. Vártam r-uhhh! - nyögött Louis, ahogy Harry a falnak lökte őt, a térdét az idősebb fiú lábai közé helyezve, végig dörzsölve így Louis ágyékát.

- Vártál rám? - lihegett Harry, testét Louisénak préselve, így már nem volt több hely közöttük. 

- Az egy borzasztóan hosszú idő anélkül, hogy megérintsd magad - suttogta Harry csábítóan Louis fülébe, megharapdálva a helyet, ezzel kiváltva egy másik nyögést az alacsonyabb fiúból, lábait Harry vékony dereka köré fonta.

- Mindig te voltál az, Haz. Csak Te - mondta Louis, kissé kifulladva, ahogy Harry folytatta a harapdálását, nyalását, és a törődést a bőre minden négyzetcentijével.

A két fiú túlságosan el voltak merülve egymásban, hogy észrevegyék az elfojtott hangokat, amik a konyhából jöttek.

×××××

Niall volt az első, aki hangokat hallott a lakásban, de amikor észrevételét továbbadta Zaynnek és Liamnek, de ők nem foglalkoztak vele különösebben.

- Esküszöm. Hallottam ahogy az ajtó nyitódott és csukódott! Louis itthon van! Nem kéne megnézzük, hogy merre volt? - kérdezte a szőke izgatottan, vadul gesztikulálva.

Liam csak megrázta a fejét: - Talán csak beképzeltél valamit, Ni. És ha Louis itthon lenne már köszönt volna nekünk, hívott volna minket. Plusz, ő egy felnőtt ember, nem egy gyerek. Bármikor jöhet és mehet a SAJÁT házában ahogy neki tetszik.

Zayn csak egy drámai sóhajt hallatott: Ha annyira aggódsz érte, megyek és megnézem a nappalit, akkor meglátjuk, hogy van -e ott bárki is - mondta, távozva a konyhából.

Niall és Liam izgatottan ültek ott, ahogy vártak a bradfordi fiúra, hogy visszajöjjön. Hirtelen, hallottak egy hangos puffanást és Zayn sikításának hangját.

- KOMOLYAN? Kétszer, három órán belül?! Miért sétálok be mindig akkor, amikor az emberek smárolnak?! - nyafogott Zayn. Liam és Niall is átmentek a nappaliba, hogy lássák mi ez a nagy felfordulás.

Nem igazán számítottak rá, hogy Harryt és Louis-t lássák összekuszált végtagokkal, félmeztelenül, a padlón.

14. rész ∆

Louis kétségbeesetten járkált a lakásában, megpróbált biztossá válni a lakás tisztaságában, de mielőtt bármi is történhetett volna, felkapta a szükséges cuccait (cipő, kulcs, pénztárca iratok), dolgok, amelyek többségét mélyen a nadrágja zsebébe rejtette. Niall és Liam vidáman figyelték őt.

- Viszlát, srácok! Elmentem! – kiabálta a barna, miközben kirohant az ajtón.

- Bye, Lou! – kiáltott neki vissza Niall, egy színpadias integetés kíséretében, majd bezárta az ajtót.

- Mit gondolsz, hová ment ilyen sietősen? Hiszen ma van a nap, hogy Harry visszajön… Azt hittem, kissé visszafogottabb lesz… jobb szó híján. Mondjuk, a hangulata drasztikusan sokat javult… - kérdezte Liam a szőkét, majd átölelte a fiatalabb fiú derekát, és a kanapéhoz vezette, hogy leüljön.

- Nem tudom… Lehet, hogy Eleanor-hoz ment? Egy ideje nem volt nála – mondta Niall, fejét Liam nyakába dörgölve, akár egy kiscica.

- Ni, merre jársz? Ők ketten már akkor szakítottak, amikor Harry eltűnt. El nem tud vele ilyen állapotban együtt lenni… ez volt a helyes dolgos, noha elég brutális volt tőle, hogy kidobta Lou-t, mikor a legnagyobb szüksége lett volna rá – mosolygott a wolverhamptoni fiú szomorkásan Niall naivitásán, majd megcsókolta az orra hegyét, csendesen.

- Miért nem mondta el ezt nekem, Lou? Zayn tudja ezt? – kérdezősködött kíváncsian a fiatalabb fiú, végig kérdésekkel bombázva Liam-et, amelyekre ő maga nem tudta a választ.

- Nem tudom, Niall. Talán csak nem volt készen rá? Lehet, hogy csak el volt foglalva azzal, hogy a szerelmi élete eltűnik a levegőben… - gondolkodott hangosan.

- Oh… várjunk! Mi?! Az előbb te tényleg Harryt nevezted Louis szerelmi életének?! – kapott a szón Niall.

- Igen… Úgy értem, nem láttad, hogyan néztek egymásra? Olyan módon vonzzák egymást, mint csak a tükör mutat ilyen mását egy dolognak. Amilyen idegesek, ha nem voltak együtt. Láttad, hogy milyen volt Lou, amikor Harry elment, nem?! Ez a fajta szerelem csak ott van. Ő annyira megfosztott, összetört volt… Semmi más nem képes ekkora fajta fájdalmat okozni, csak a szerelem – mondta Liam, kétségbeesetten lepillantva a szőke fiúra, a karjában. Liam bármit megadott volna, hogy képes legyen ezt éreztetni Niallel, azt mondani neki, hogy ő tényleg többet érez a barátságnál.

- Azt hiszem… azt hiszem, egy kicsit el voltam foglalva magammal az utóbbi időben – suttogta az ír, majd lassan megpuszilta Liam vállától a teret, az állkapcsáig, egészen, míg már csak centiméterekre volt a duzzadt vörös ajkaktól.

- Niall… - suttogta az idősebbik fiú, de nem merte a teljes hangerejét használni. – Mit..? – kezdte volna, de a hang elakadt a torkán, amikor a fiatalabb fiú ajkai a sajátjához tapadtak.

A csók nem volt fűtött, vagy szenvedélyes, de puha volt, mint a toll, és ragyogó, mint a Nap. Ez volt, ami tökéletes egyensúlyba hozott mindent. Nem érdekelte őket, hogy ez rossz, vagy jó. Egyszerűen csak illettek. Egymáshoz. Ahogy az ajkaik összeforrtak, Niall vékony testének kerete, tökéletesen illeszkedett Liam erős karjaiba. Minden jóvá vált a világon. Egészen addig, míg Zayn véletlenül be nem sétált a Stylinson lakás ajtaján.

- Hé, srácok? Ki fogja felvenni Harryt? Úgy értem, Ő ma jöhet ha… - Zayn elakadt a mondat közepén, ahogy észrevette, hogy Niall közre van fogva Liam ölében egy nagyon helytelen módon, arca pedig kipirult volt, és az ajkai puffadtak. 

- Uh… Van valami, amit el szeretnétek mondani? – kérdezte kissé bizonytalanul.

_____________________________________________

- Hazza! Biztos meg van mindened? – kiáltott be Lou a szobába, keze telis tele volt a fiatalabb fiú táskáival. – Otthon kell lennünk, mielőtt a fiúk aggódni kezdenek, hogy hová lettem!

- Jövök! Csak hadd ellenőrizzem még egyszer a szobát, aztán mehetünk aláírni a papírokat – mondta, egy szeretett teljes ragyogó mosollyal adományozta meg barátját, cserébe. Gyorsan nézte át a szobát, Lou kedvéért, majd felkapta a táskái másik felét és elhagyta a szobát.

Furcsa volt a séta, a ragyogóan fehér folyósón, mind a két fiúnak. Harry tudta, hogy soha többé nem fogja látni őket, sem pedig az embereket, akikkel futólag már találkozott. Louis nem mert ilyen messze letérni az útról, jobbnak látta a boldog gondolatokat előhívni az elméjében, ami megmutatta, hogy milyen boldog, hogy Harry-vel lehet, nem pedig elmerengeni azon, mit hozhat nekik a jövő.

Harry könnyes búcsút vett Janicetől a recepción, majd aláírta a nyilatkozatot, ami kimondta, hogy távozhat; végelesen.

- Készen állsz, Hazza? – kérdezte Louis a Cheshire fiútól, amikor elérték a kocsiját.

Megragadta a csomagtartót, felnyitotta, majd elvette Harry csomagjait, és a csomagtartóba tette azokkal együtt, amiket eddig ő hordozott.

Harry vetett egy utolsó pillantást a North Memorial DAR Központra és elmosolyodott. Viszlát – gondolta. Emlékek kavarogtak a fejében az időről, amit ő bent töltött. – Remélem, soha nem jövök vissza, de jó móka volt, míg tartott.

- Haz? – kérdezte Lou újra, a hangja kicsit feszültebb lett ebben az időben, és meg is érintette Harry karját.

- Igen, jól vagyok – beletelt egy pillanatba, még vetett egy pillantást a helyre, amelyet mától kezdve Ő tisztel.

- Készen állsz? – kérdőjelezte meg őt a doncasteri fiú, ahogy kinyitotta neki az anyósülés ajtaját.

- Igen. Kész vagyok hazamenni. Menjünk, nézzük meg a srácokat! – Louis bámult még rá néhány pillanatig, teljesen megdöbbentette a fiú szépséges mosolya.

- Rendben – válaszolta, majd a slusszkulcs fordult, és Louis kihajtott a parkolóból.

13. rész ∆

Harry éppen, hogy kilépett a zuhany alól, hallotta, hogy valaki kopog az ajtón. Ő nem számított semmilyen látogatókra már, hiszen három napon belül elhagyja a kezelőközpontot.

- Ki lehet az? – csodálkozott magában a göndör hajú fiú. Egy törölközőt csavart a derekára, majd a szobájának bejáratához indult.

- Igen? – kérdezte Harry, amikor kinyitotta az ajtót; nem tudva, mire számíthat a másik oldalról. Sajnálatos módon, ez pofán csapta Harryt. Szó szerint.

- Mi a fene?! – kiáltott fel a fiatal fiú, mindkét kezét erősen a szúró helyre szorítva, az arcán; teljesen megfeledkezve a törölközőről.

- Hogy tehetted ezt, Harry?! Megtörted az ígéreted! – suttogta megtörten az újonnan érkezett látogató, az ajtó túloldaláról. Harry felnézett, hogy lássa az illetőt, de abban a pillanatban a szíve darabokra is hullott.

- Louis… - suttogta a göndör. A könnyei azzal fenyegetőztek, hogy kicsordulnak az ő ragyogóan zöld szemeiből. – Annyira nagyon hiányoztál!

- Ne! Ne próbálkozz ezzel nálam. Nem fogom ezt csak úgy, három kedves szótól elfelejteni! Te megtörted az ígéreted, megtörtél ENGEM! – Lou szeme összeszűkült, ahogy a fiút vizslatta.

- Kérlek, Lou; szeretlek! Engedd, hogy megmagyarázzam… - könyörgött Harry, nem akarta elveszíteni az egyetlen személyt, akit jobban szeretett, mint bármit a világon. Ezt nem engedhette meg magának. Nem tudott Louis nélkül élni, nem tudta nem szeretni őt. Megpróbálta… és nézd, ez hová küldte őt.

- Nos, időm, míg a látogatás véget nem ér, úgyhogy sietnék a helyedben – Louis a földre ült le, lábait maga alá temetve; türelmesen várt rá, a magyarázatra.

- Umm… Louis? Ha nem vetted volna észre, meztelen vagyok. Szeretnék először felöltözni?! – kérdezte Harry, kicsit kényelmetlen volt számára, hogy egyedül ő volt meztelen a szobába.

- Haz, ez semmi, amit nem láttam volna korábban. Csak… beszélj, miközben öltözöl – indokolt a doncasteri fiú, utalva kettejük múltjára. A fiatalabb fiú bólintott, majd öltözködni kezdett, egy halom ruhából.

- Az egész akkor kezdődött, amikor te és Eleanor összejöttetek… Azt hiszem – kezdte, miközben a bokszerét húzta fel. – Mivel korábban, az X factor alatt, már küzdöttem a szexualitásommal, de nem igazán emésztettem ezt meg, egészen addig. Addig nem kellett aggódnom miatta. Nem randiztál senkivel. Nem voltam féltékeny, mert nem volt kire féltékenynek lennem. De aztán közbejött Eleanor, és a történetben minden szétesett. Nem volt többé időd rám, a karodon mindig Ő volt odabújva, Ő csókolt téged, a hangok a hálódból… fenntartott engem egész éjszaka. Nem ettem, nem aludtam. Egyszerűen nem voltam… boldog. Hiányoztál és szerettem volna, hogy a dolgok ugyanolyanok legyenek, mint előtte; Eleanor előtt. Ez volt… amikor először vágtam meg magam – Louis erősen lihegett, már nem tudott tovább csendben ülni, csendben, sírás nélkül.

- Tudtam… tudtam, hogy az egész az én hibám volt. Ezért mentél el… mert ellöktelek magamtól – az idősebb fiú egyre csak sírt, a feje szégyentől piroslott, pedig lefelé tartotta, ahogy zokogott.

- NEM! Lou-Bear… Ez… semmi nem a te hibád! – ült le Harry, Louis rázkódó teste mellé. Karjait körbefonta a fiú derekán, közelebb húzta magához, egészen az ölébe. – Ez nem a te hibád Lou; ez az enyém. Le kellett volna ülnünk, hogy megbeszéljük. Semmi baj! – suttogta Harry, a másik fiú fülébe, arcát halkan megcsókolva.

- Csitt! Lou; szeretlek. Nyugodj meg! – kezdte el ringatni Őt oda-vissza, majd mihelyst’ Louis megnyugodott, belekezdett a folytatásba.

- Nos, ez így ment egy ideig, míg végül már annyira rossz volt, hogy arra gondoltam, véget vetek az egésznek. Mert… úgy értem: Mit ér az életem, nélküled?! Ha nem kaphatom meg az egyetlent, amire szükségem van; miért próbálkozzak tovább? – Harry is kezdett darabokra szakadni, ahogy mind a két fiú csak ült és sírt, a padlón. – Készen voltam rá. Voltak tablettáim, a pultban, szép egyenes sorban sorakoztak. Arra gondoltam, hogy: „Hé, ez olyan lesz, mintha aludnék, csak nem ébredek majd fel reggel.” De akkor, felnéztem, és láttam a fogkeféd az enyém mellett, a samponod, a hajkondicionálód, és a tusfürdőd, a zuhanytokjában. Meg persze azt a hülye Toms-t, a WC mögött, és eszembe jutott a Neked tett ígéretem. Amikor Aident kiszavazták az X factorból, akkor léptél be a szobámba sírva, és könyörögtél nekem. Én pedig megígértem, hogy soha nem hagylak el. Megígértem. Megígértem, hogy nem számít, mi történik majd, én soha; semmilyen körülmények között nem hagylak majd magadra. És megtartottam az ígéretem, Louis. Én nem tettem meg, jöttem segítségért. Hogy jobban legyek, és tudjak veled maradni, és sosem megtörni az ígéretemet. Ezért hagytalak el. Én csak… próbáltam megtartani az ígéretem – most már Harry zokogott, ahogy Louis is. Tartották egymást, szorosan, erőteljesen. Erő kellett megbocsájtani, erő kellett szeretni, erő kellett továbblépni.

12. rész ∆

Louis a nyitott borítékot a földre dobta, majd szótlanul a következőért nyúlt. Nem akart most Harry-re gondolni.

Szétszakította a papírt könnyedén, majd Lou előhúzott egy kisebb papírdarabot. Röviden pillantott rá, de azonnal felismerte, hogy számla. Az összeg azonban megdöbbentő volt.

- 8320 font?? – sikoltott fel, megdöbbentve a barátait is.

- Mi van? – esett kétségbe Liam. Rögtön értette, miért volt Lou olyan dühös, mert alig hagyta el a lakást.

- Van egy számla a kezemben, 8320 fontról! – kiáltott fel Louis, még mindig nem értette, miért kapta ő ezt a levelet.

- Olvasd el a címet, haver. Talán akkor rájössz, honnan van – tanácsolta Zayn halkan a padlóról, Niall mellett ülve, aki szóhoz sem tudott jutni. A doncasteri fiú lenézett a gépelt címre a borítékon, ahol minden értelmet nyert.

- Ó, itt azt mondja… - kezdte Lou, de Niall azonnal kapcsolt, miután az eszébe jutott a dolog, és az idősebb fiúra ugrott, kivéve a kezéből a papírt.

- Neeeeeeee! – sikított fel a szőke, a konyhába futott, mind a borítékkal, mind a számlával a kezében. – Zayn, Liam! Toljátok ide a seggeteket, MOST!!! – követelte az ír, és megpróbálta visszanyerni a lélegzetét, ahogy a levelet a hűtőszekrénybe tartotta.

Egy gyors pillantást vetett rá, majd lenézett a helyre, ahol Louis ült, döbbent csendben a padlón, ami az őrült írt követte.

××××

- Niall… - kezdte Zayn, óvatosan közelítve a vékony szőke felé.

- Mi a fene, haver? – érdeklődött Liam, nagyon zavarosan.

- LETÁMADTAD Louist! – csattant a Bradford fiú. – Miért tetted ezt?

- MERT! – csapkodott idegesen Niall, folyamatos ellenőrzés alatt tartva mindkét barátját. – Mert ez egy számla, Harrytől.

Liam álla leesett, amikor megértette, és Zayn szeme is kidülledt kissé.

- Istenem… Muszáj, volt ide küldenie nem igaz, a lakásba, ahol Louis megtalálhatja, nem igaz?! Nem tudta volna elküldeni az anyjához, hozzám, Zayn-hez, vagy hozzád?! – hajtotta le a fejét a Daddy Direction, csalódott a legfiatalabb fiúban.

- Igen, vagy csupán gondolkodás nélkül töltötte ki az adatokat, vagy az emberek a North Memorial DAR Központban túl ostobák az értelmezéshez – tette hozzá Zayn, nyilvánvalóan őt is bosszantotta a dolog.

- Az első felé hajlok, Z. Nem fizethetsz nyolc és fél ezer fontot valakinek, aki elírja a számlázási kódot – indokolt Liam, aki alig akarja elhinni, hogy Harry szerint tényleg ez a lehető legjobb hely, hogy küldje a számlát.

- Nos, akkor kérdezd meg, hogy mikor jöhet vissza – mondta Niall, a hangulat pedig javult, jelentősen. Az üdvözlő mosoly, ami a három fiún volt megtalálható, bevilágította a szobát.

×××××

Louis is mosolygott. Megragadta a laptopját, és a szobájába futott. Megfogadta, hogy megtalálja Harryt, és most végre tudta valahol kezdeni.

Az este többi része tele volt azzal, hogy információkat keresett a North Memorial DAR Központról, ami – mint Louis rájött – egy Depresszió és Függőségi Rehabilitációs Központ.*

Olyan keményen próbálkozott, ahogy csak tudott, hogy egy elfogadható okot találjon rá, Harry miért íratta be magát a programba, ami automatikusan három lehetőségre korlátozódott: Alkohol, Drogok, vagy Depresszió.

Alkohol. Louis tudta, hogy Harry kiment éjszakánként, bulizott bizonyos klubokban… de ez volt minden. Szóval nem ez a helyes. Harry nem volt alkoholista, sem szociális ivó. Nem volt problémája, hogy ne tudja, mikor kell abbahagyni.

Drogok? Nem, Harry még életében nem érintette a drogokat. Soha. Lou tudta, hogy ez tény, mert beszéltek róla, amikor úgy döntöttek, hogy együtt akarnak élni. Nem lehet a lakáson belülre drogot hozni. Ha a vezetés megtudta volna, hogy valaha is szívott füvet, akkor azt mondták kidobják egy magánklinikára. Harry aludt már meztelenül Lou szobájában, a legtöbb éjszaka ezt tette. Louis pedig szerette a gondolatot, hogy az összes órában megcsodálhatta a fiú, alvó formáját. Észrevette volna a hegeket a karján, vagy a lábán.

Ezen indokok alapján, maradt a depresszió. Harry öngyilkos arat lenni? Vajon Louis tett valamit, amivel provokálta a fiú bizonytalan gondolatait? A lehetőségek végtelenek. Az a Haz, akit Lou ismert, boldog és energikus volt, nem letargikus és szomorú. Az idősebb fiú azt hitte, észrevette volna a figyelmeztető jeleket, de amikor egy héttel a göndör hirtelen távozása előtt még elemezte barátját, egy fiút elemzett, széles mosollyal, harsogó nevetéssel.

Végre Louis a végére ért a „Rejtélyek Harry Styles-ról” játéknak, a játéknak a sötétséggel, ahogy ő nevezte el, vitézi sorsát. Már éjfél is elmúlt mikor végül Lou lecsukta a laptop fedelét, eltéve Harry ágya alá, reggelig. Ki kellett, hogy nyomtassa az útirányt, mielőtt elment. Látni akarta Hazzát, az ő Hazza-ját.

×××××

Depresszió és Függőségi Rehabilitációs Központ*= „DAR” rövidítés angolul azt takarja, hogy: „Depression and Addiction Rehabilitation Centre”, így már remélem minden érthető a résszel kapcsolatban.

11. rész ∆

Beletelt Harry-nek egy hétbe, míg gyűjtött annyi önbizalmat, hogy megtegye. Nem akarta, hogy úgy menjen haza, hogy Louis elutasítja őt, mert ez meghiúsítaná a terveit, céljait veszni hagyni. Egy mély sóhaj, a göndör hajú fiú megírta a címet a borítékra, majd átadta Janice-nek.

- Vajon el tudod ezt küldeni nekem? – kérdezte a lányt semleges hangon.

- Hogyne, Harry –vette el tőle a levelet. Vörös körmei karcolták a finom bőrt a kezén. – Soha nem küldtél emailt, most pedig, csak egy hét maradt… Biztos, hogy nagyon fontos!

Janice tűnődött rajta, hogy mi lehet a dolog, mert a boríték nagyon vastag volt, akár egy halom olvasatlan levél.

- Ez nagyon fontos – mondta Harry halkan, mielőtt megfordult, majd elindult vissza a szobájába.

××××× 

Zayn, Liam, Niall és Louis a nappaliban ültek, a Stylinson lakás különböző pontjain. Akkor este, összejöttek egy komplett fiú-bulira. Video-játékok, horror filmek, rengeteg cukor, az ünneplés fő részei közé tartoztak.  Ünnepelték, hogy Louis felhagyott a lázadással.

Liam, a Daddy Direction az órájára nézett.

- A postának mindjárt itt kell, legyen, srácok. Lemegyek érte – lépett ki a lakásból. A másik három fiú maradt csak a lakásban, halk csevegésbe kezdve.

Amikor Liam visszatért öt perccel később, a karja teljesen tele volt a levelekkel.

- Postaaa! – kiáltotta Niall izgatottan, a nassolnivalót a padlóra szórva, közvetlenül az idősebb fiú alá, de ő csak a legjobb kiskutya szemeit vette elő. – Megkaphatom a leveleimet, LiLi?

- Persze, mindenki megkapja – mosolyodott el a wolverhamptoni fiú. – Lássuk… Én, Niall, Niall, én, Zayn, Louis, Zayn, Zayn, Zayn, Niall, én, én és a többi pedig szemét – adta át a halmoknak megfelelő személynek a leveleket, majd leült Louis mellé a kanapéra, csak nézte őt, ahogy esetlenül lógatta a fejét lefelé. A hátát a bútordarabnak vetve.

- Lou, posta – hívta Niall, amikor észrevette a legidősebb fiút. Liam gyomra görcsbe ugrott. Meglepetten, Louis összerezzent, fejjel lefelé bukdácsolt le a kanapéról, a levelek pedig minden felé repültek Liam kezéből.

- Niall! – kiáltott rá Zayn, gyilkos pillantásokkal jutalmazta az írt.

- Sajnálom… - motyogta, duzzogva.

Liam Louis-ra nézett, hogy megbizonyosodjon arról, túlélte az esést. Mert csak a padlón ült, a levéllel a kezében. – Mi az kérdezte a világosabb barna, lemászva a kanapéról, egyenesen Louis mellé a földre, és óvatosan átölelte a sovány kis vállát.

- Levél – Lou hangja alig volt több suttogásnál. – Harry-től.

×××××

Lou,

Sajnálom, hogy eddig tartott, hogy végre visszaírjak. Nem voltam elég erős ahhoz, hogy végig csináljam, de most azt hiszem, már az vagyok.

Sajnálom, hogy megtörtem minden ígéretemet, soha nem akartam, hogy ez történjen. Jobban leszek. Egy hét múlva megyek vissza. Jövő hétfőn már otthon leszek. Veled.

Tudd meg, Louis. Nem azért mentem el, mert tettél vagy mondtál valamit, esetleg bármi más, ami a te hibád lett volna. Okom volt rá, igen. De ez teljesen személyes, és semmi képpen nem a Te hibád. Ez az enyém. Nem voltam elég erős, és azt hittem, megtörtem az ígéretem. Ekkor volt, hogy rájöttem, mindent helyre kell, hozzak.

Olyan keményen próbálkoztam, hogy hazajussak. Azt mondták, hogy bárhová megyek is, ez 6-8 hónap lesz a számomra, jobbik esetben. De ez csak négy, és már indulhatok is. Érted tettem, Louis. Te vagy a példaképem.

Nem tudom, miért szeretsz, Lou. Már megsemmisítettelek, nem egyszer. Teljesen és totálisan szétszaggattalak. Megtörtem a szíved a mellkasodban, majd a földre dobtam. De azt tudom, hogy én miért szeretlek. Ezt is azért teszem, mert nagyon szeretlek.

Szeretlek. Szeretem, hogy mikor mosolyogsz, olyan fényesen világít a szemed, mint a Nap. Szeretem a hülye vicceidet, és hogy mindenki nevet rajta, de nem azért mert vicces, hanem mert annyira szar. Imádom, hogy obszcén mennyiségű időt töltesz a hajaddal, és panaszkodsz, mert ez kevesebb, mint 5 másodpercet elvesz abból, hogy az enyém lehess. Szeretem az értelmetlen stílusod, ahogyan piros farmert viselsz egy sötétkék-fehér csíkos felsővel, hozzá harisnyatartót, és még ez is elképesztően jól áll neked. Imádom, hogy mennyi energia van benned, már hajnal háromkor, és ahogyan azt állítod, hogy bírod az italt, holott az igazság az, hogy egyáltalán nem.

Már annyira hiányzol, Louis. Minden betű, amit nekem írtál könnyekig juttattak, és azt kívántam, bár ott lehetnék, hogy a karjaimban tartsalak, és megcsókolhassak minden sebet, amit rajtad ejtettem. Nem akartam, hogy ez történjen. Minél erősebben jövök vissza, és ez erősít majd minket.

Szeretlek, Louis. Ne felejtsd ezt el, soha.

Harry

10. rész ∆

- Hallod ezt? – kérdezte feszülten Niall, ahogy hallotta Louis törött hangját a folyóvíz alatt.

- Igen, hallom – erősítette meg Zayn, amikor csatlakozott a barátjához a konyhában. – Hiányzik, amikor együtt voltunk, Ni. Miért is kellett elmenjen?

- Nem tudom, Z. Senki sem tudja. Gondolom, minden kiderül, amikor visszajön. Időközben viszont tennünk kell valamit a fiúkórussal a zuhany alatt.

- Egyetértek. Amin keresztül megy… Nem egészséges. Hívjuk fel Liam-et, hogy segítsen nekünk találni segítséget? – kérdezte Zayn, előre-hátra billegve, hogy biztos meggyőződjön róla, senki nem hallotta meg. Louis jólléte kínos téma volt.

- Segítséget? Zayn… Csak nem… Ugye nem?! – kérte számon a döbbent fiú, barátját. – El akarod küldeni Louist, amikor már elveszítettük Harry-t. Nem tudom elveszíteni Lou-t is.

- Úgy értem, te sem gondolod, hogy elmehet így még egy hónap?! Énekelve, egy szomorú dalt a zuhany alatt, és enni sem eszik semmit? Nem mosolyog? Niall, én még soha nem láttam ezt a fiút pimasz vigyor nélkül az arcán – járkált fel, s alá a sötétebb hajú a konyhában, Niall az ebéddel babrált.

- Nem hiszem, hogy ezt kellene. Ez egy meglehetősen rossz ötlet. Úgy értem, mi van, ha elküldjük és Harry megtudja? – indokolt az ír, óvatosan. – Zayn; Louis erős. Majd túljut rajta.

- Remélem, hogy igazad van… Nos, elég ebből. Nézzünk egy kis ételt a gyereknek! – vigyorgott az idősebb fiú, a hangulat javítása érdekében.

******

Tizennégy nappal később, Harry magabiztosan sétált a folyosón, a recepció felé. Kapott egy hívást Janice-től, hogy volt számára pár levél, és néhány háztartási dolog.

- Szép napod van, édes? – viccelődött a göndör hajú fiú, miközben nyilvánvalóan flörtölt a nővel.

- Ó, persze, drágám! Ez még jobb most, hogy láthattam a mosolygó arcod – dobálta vissza a szavakat, mint egy mindennapos esemény lett volna. – Itt van a levél. Két levél, hogy pontos legyek Harry Styles részére. Egy „Niall” –tól és a másik pedig „Lou”-tól érkezett. Kérlek, töltsd ki ezeket – adta át neki a kis papírt.

- Mik ezek? – kérdezte Harry, majd átleste a kis papírlapot.

- Ó, csak az adminisztratív dolgok. Hová mennek a számlák, ha elmész az excetera*, ilyesmi.

- Rendben.

Harry gondolkodás nélkül töltötte ki a tájékoztató lapot, majd visszaadta Janice-nek. 

- Köszönöm, legyen szép napod! – mondta mosolyogva. A boldog érzés vele maradt egészen a 165-ös szobáig.

A cheshire-i fiú izgatottan szaggatta fel az első levelet, nem figyelve, hogy kitől jött.

Harry.

Annyira kibaszottul örülök, hogy két hét múlva hazajöhetsz. Úgy értem, tizenhét nap maradt, igaz haver? Alig várom, hogy lássalak. A rövid látogatások, amiket tettünk Zayn, Liam és én, nem fizette vissza a hiányt. Mindnyájunknak őrülten hiányzol. Különösen Louis-nak.

Haz, már mindent megpróbáltam. Beleavatkoztam, erőltettem, ahogy nevezed. Már próbáltam. Nem tudjuk rávenni, hogy egyen. Ő... Harry, ő depressziós és anorexiás, és nem tehetünk semmit. A ruha már nem illik rá, ő mindig fáradt, ő nem a boldog Lou, akire Te emlékszel. Muszáj, hogy újra itt legyél, és megjavítanod őt, Harry. A súlya körülbelül 48 kg**. Ez egészségtelen.

Már nem tudom, hogy mi jár a fejében, Hazza. Már nem fogja elmondani sem, hogy mi a baj.

Segíts neki, mielőtt magában tenne kárt.

Szeretettel,

Niall

Harry teljesen megrémült. Louis nem eszik? Vajon a távolléte sokban hozzájárul? A sebesség, nem lehetett valós, amivel a göndör hajú fiú megragadta a második borítékot, majd habozás nélkül nyitotta is ki.

Kedves Haz,

Nem tudom, mikor jössz vissza. Igazából azt sem tudom már ezen a ponton, hogy egyáltalán visszajössz –e. Senki nem mond nekem semmit.

Nem emlékszem az illatodra, Harry. Már nem érzem a aftershave szagát a lapokon. Eltűntek. Homályosan emlékszem már csak a hangodra, és csak azért, mert visszanézem a videókat iPhone-ról. De mindig elkezdek rajta sírni, mert egyszerűen csak fáj, és meg kell állítanom húsz másodperc után. Nem emlékszem már az érzésre, amikor a kezed összefonódott az enyémmel, ahogy arra sem, milyen a hangulata, amikor az izmaid hajlanak a bőröd alatt, a karodnál, válladnál.

Kezdelek elfelejteni Harry. Én pedig nem akarlak elfelejteni. Segíts nekem emlékezni, hogy miért szerettem beléd!

Lou

*excetera= Egy külföldi busz-márka.

**48 kg= Ez egy megközelítő érték a történet szempontjából; a valósághoz SEMMI köze!!

09. rész ∆

Egy hónap telt el az óta a nap óta, hogy Liam elment meglátogatni barátját. Ebben az időben Harry feleannyi levelet kapott Louistól, mintsem az azt megelőző hónapban. Ez a tény nagyon szomorúvá tette a göndör hajú fiút, ugyanakkor ösztönözte is őt, hogy extra keményen dolgozzon a hazajutásért.

Már csak harminc nap van hátra. Harry megkérte Janice-t, a recepcióst, hogy nyomtasson neki egy példányt a júliusi naptárból. A 31-ei dátumot vastag, piros keretbe tette, és Louis nevét írta a doboz közepébe. 31 –én Harry végre hazamehet. Elmehet, ha készen lesz – mondták.

Bár ő teljesen késznek érezte magát abban a pillanatban elmenni, hiszen tudta, többet árt Lounak, mintsem ez az egész használ a problémája megoldásában. De tudta, hogy megéri, különben nem tenné ezt.

Harminc nap, és Harry Styles végre hazamehet.

*****

- Zaaaayn! – vihogott Louis hangosan, miközben menekülni próbált az őt ért brutális támadás elől. Húzta a fiatalabb fiú ujjait. Kétségbeesetten próbálta kérlelni a fiút, hogy tartsa távol az ujjait a kiálló bordáitól. 

- Ne csiklandoooozzz! Ez fáááj! – kapkodott levegő után, a doncasteri fiú. Úgy érezte, egyáltalán nem jut oxigén a testébe. Miután Zayn rájött, hogy a dolgok már nem viccesek, azonnal visszahúzta a kezeit, és rohant segíteni a barátjának.

- Ülj fel Lou! Lélegezz, gyerünk! Minden rendben – mondta, és felemelte Louis törékeny testét a karjaiba. Zayn gyűlölte, hogy egyenesen meg tudta számolni Louis bordáit a fiú bőre alatt.

- Jobban vagy már? – suttogott édes semmiségeket a Bradford fiú, Lou fülébe.

- Minden rendben? – lépett be Niall is a lakásba, karjai tele kajákkal, amiket az élelmiszerboltból hozott. – Lou, kedvesem! Szörnyen nézel ki! Mi lenne, ha csinálnék egy finom levest? Muszáj enned valamit, mert csupán bőr és csont leszel – azzal az ír neki kezdett a késői ebédhez.

Igaz, hogy Louis obszcén mennyiségű súlyt veszített, mindezt Harry hirtelen távozása miatt. Elfogyott az energiája elég hamar, mert nem evett, és minden idejét azzal töltötte, hogy Harry szobájában sírt, majd elaludt, mint bármikor máskor. A ruhája már gyanúsan lelógott a testéről, a nadrágja már nem ült helyesen a csípőjén, és minden kapucnis pulcsijában úgy nézett ki, mint egy öt éves, az apukája kabátjaiban.

Nem csak Louis megjelenése változott, ami a One Direction másik három tagját aggódásba késztette, barátjuk irányt. Teljességgel szemléletet váltott. Már nem volt az a barna hajú, folyton pezsgő fiú, akit megismertek. Ő nem duzzogott játékosan, nem volt hangos és rendetlen. Csupán egy árnyalata volt, egykori önmagának.

Lousi nem írt Harrynek többé. Nem ugyanolyan lelkesedéssel, mint ő ezelőtt bármikor is tette. Fáradt volt, és fájdalmas, amikor órákig várt a válaszlevélre, ami sosem jött; ugyanis Harry nem írt. Ő küldött a göndör hajú fiúnak értesítéseket a frissekről, amik vele történtek, anélkül, hogy a One Direction sajtóba került volna, csak szimplán a hétköznapi eseményekről, például arról, hogy ő nem evett cukrot, vagy kekszet.

Az utolsó levélben Lou már visszavonta a mesét. Őszintén írt arról, hogy ő és Liam megbeszélték a történteket, és beleegyeztek, hogy beszélő viszonyban maradnak. Bár a legidősebb fiú nem volt készen teljesen megbocsátani Liam-nek, amiért hazudott neki. De nem adta fel a gondolatot, hogy jobb lenne arra koncentrálnia, hogy azt a kevés energiáját arra használja fel, hogy fenntartsa a maradék reményt, hogy elveszett szerelme visszatér…

- Azt hiszem, lezuhanyozom… - suttogta Lou halkan, egy pillantást lőve Zayn felé, mielőtt ügyetlenül felállt, és elindult. A sötétebb hajú fiú figyelte, ahogy a barátja bizonytalanul a folyosóra imbolygott, majd eltűnt a fürdőszobába. Megvárta, hogy hallja a vizet szaladni, mielőtt elindult, hogy megkeresse Niallt. 

Valamit tennie kellett Louisért.

*****

- It's three a.m. and I can't sleep at all. I wonder where you are tonight and do I ever cross your mind… - énekelt Lou a zuhany alatt, miközben barna tincseit mosta. Azon tűnődött, hogy meg kellett volna vágnia magát. Elég hosszú idő telt el az utolsó óta, az X Factor óta.

- What about the promise that you made. To stay with me till your dying day. Said you'd never go away. Are they just things that people say… - visszhangzottak a szavak a csempe falakon, s Louis lágy, dallamos hangja halkult el, amikor ráeszmélt, milyen igaz is a dalszöveg. Harry megígérte.

De azt hiszem a dolgok tényleg csak olyanok, amilyennek az emberek mondják… - tűnődött, miközben a zuhany alatt ült, és várta, hogy a meleg víz elfogyjon. 

08. rész ∆

Liam úgy mozgott a fehérre meszelt folyosón, mint egy szellem. Sokan nem kímélték őt a pillantásoktól, amit igyekezett figyelmen kívül hagyni, és a feladatára koncentrálni.

Beszélt a nővel a recepción. Félelmetes volt. Igazából csak akkor vette igazán észre, hogy ez valóban megtörténik. A nő alapvető utasításokat adott neki, és egy elég bonyolult módon navigálta el a hírességet Harry szobájába. Amikor rájött, hogy ezzel így semmire sem megy, akkor megmondta a fiú szobaszámát.

- Csak menjen be a szobájába, odafent. Én szólok mindenkinek, hogy itt van, és ne zavarja meg magukat a beszélgetés közben – mondta, mielőtt rámutatott a lépcsőre, amelyik a szobához vezet. – Köztünk szólva, örülök, hogy valaki meglátogatja. Ő olyan magányos és elveszett volt, amióta itt van.

Amikor Liam elérte a 165-ös szobát, tétovázott. Nem volt nyoma, hogy mit kellene mondjon, majd ha belép. Megragadta a borítékokat, amiket a kezében tartott, és megkeményítette az idegeit. Bekopogott.

*****

Harry felnézett a könyvéből, meglepte a hang, hogy valaki kopogtat az ajtaján. Niall nem mondta végül, hogy jön –e vagy sem, és rajta kívül senkinek nem mondta az újonnan szerzett kiváltságát, csak az anyjának. Első gondolatra, hatalmas lelkesedéssel nézett az ajtó felé, olyannal, amit szinte évek óta nem érzett.

- Niall! – kiáltotta Harry izgatottan, amikor kinyitotta az ajtót, de ami, vagy inkább aki, ott volt mögötte, nem az volt, akit ő várt.

- Liam? – kérdezte meglepetten.

- Igen, bocs haver. Én vagyok, aki jött nem Niall. Ő maradt Zaynnel, ügyelnek Louis-ra… Felajánlotta, hogy én jöjjek helyette – biccentett szomorúan Liam.

- Nem, nem, nem, nem! Semmi baj. Sajnálom… biztosan nagyon durván hangzott. Gyere, foglalj helyet! Örülök, hogy legalább egyikőtök eljött! – mosolygott. Harry csupán boldog volt, hogy ott volt vele valaki. Persze, ő szerette volna, hogy Niall jöjjön, mert nem volt abban a hangulatban, hogy végig hallgasson egy Liam féle Daddy Direction előadást, de mivel az egyikőjük ott volt, határozottan boldoggá tette Harryt.

- Hálám üldözni fog, Haz! – mondta Liam, mielőtt helyet foglalt az egyik plüss széken a szobában. – Ezek neked jöttek egyébként – adta át a leveleket és elmosolyodott.

- És? Mi van veled mostanában? Milyen az ittlét? Láttam egy csomó lányt aki úgy nézett ki, mint a típusod…

*****

Három órával később, a látogatási idő véget ért, és Harrynek el kellett búcsúznia Liamtől.

Megígérték egymásnak, hogy tartani fogják a kapcsolatot, és megfogadta, hogy Liam elküldi Niallt és Zaynt is, hogy látogassák meg, amint idejük engedi.

Harry amint egyedül maradt, leült az ágyára, és felkapta az éjjeliszekrényén maradt leveleket. Kinyitotta az elsőt.

Harry,

Muszáj beszélned Louisval. Hívd be a látogatási időre, válaszolj az egyik levelére, vagy valamit! Bármit. Ő csak annyira törött, és én nem tudom, hogy tudja Niall elviselni, hogy nem tud semmit tenni, hogy segítsen rajta.

Niall és én mindent megpróbáltunk Louval, de a makacs lakótársad még mindig nem hajlandó beszélni Liammel… Azt hiszem, azért, mert Liam szavai sokkal keményebbek voltak, mint az szükséges. Liam kész volt lemondani a One Direction-ről. Ez igaz. Nem tudom mi lesz, de ha valaha visszajössz, mert még mindig nem tudom, miért mentél el. Tudjuk, hogy hol vagy, de nem tehetünk semmit, hogy vissza gyere, mert első helyen nem tudjuk miért vagy ott.

Tisztítsd ki a fejed, légy jobban, és tedd rendbe ezt a felfordulást!

Zayn

Harry nem tudott segíteni, egyet kellett értsen Zayn-nel. Szükség volt a dolgok megváltoztatására, szüksége volt, hogy újra jobban legyen. S nem utolsó sorban szüksége volt Louis-ra. Óvatosan a Cheshire fiú felkapta a második levelet, amelyen a nevét látta, az ismerős, rendetlen firkálással.

Kedves Haz,

Utállak. Utálom, hogy elmentél. Utálom, hogy felhívod Niallt, Liamet és Zaynt, de engem nem. Utálom, hogy soha nem válaszolsz a leveleimre. Utálom, hogy a nevetésed egész idő alatt visszhangzik a fejemben. Utálom, hogy kezdem elfelejteni hogyan, nézel ki. Utálom, hogy nem tudom az ujjaimat a visszataszító fürtjeidbe futtatni bármikor, amikor csak kedvem van hozzá. Utálom, hogy ez széttép belül, és nem tudom megállítani. Utálom, hogy nem tudok aludni, mert rád gondolok. Utálom, hogy az ágynemű illata kevésbé olyan, mint Te, minden este, amikor lefekszem. Utálom, hogy nem tudlak gyűlölni, mert igazából kibaszottul szeretlek.

Harry, azt akarom, hogy gyere haza. Nem tudom ezt tovább csinálni. Niall és Zayn próbálkoznak, de megfulladok a hiányodban. Nem akarok így élni örökké. Szenvedek az álmatlanságtól, a magánytól és a stressztől. A tömeg, mindenki kezd érdeklődni felőled, és én ezt nem bírom tovább. Folyamatosan boldognak kéne lennem, hiperaktívnak, de olyan nagy nyomás van a vállaimon, hogy néha nehéznek érzem felvenni a maszkot. Ez sokkal nehezebb, mióta nem vagy itt, mert úgy érzem, haldoklom legbelül. Te nem értheted, hogy milyen nehéz is ezt elrejteni, Haz.

Szeretlek. Jobban szeretlek, mint azt valaha is gondolnád. Nem érdekel, ha te nem szeretsz már engem úgy, mint azt régen mondtad, vagy ha már egyáltalán nem szeretsz engem. Csak azt akarom, hogy itthon legyél.

Gyere vissza hozzám, mert képtelen vagyok egy életre, nélküled.

Szeretlek,

Lou

PS. Sajnálom, ha a festék egy kicsit maszatos. Belefáradtam, hogy megpróbáljam visszatartani a könnyeimet.

Harry ledobta a levelet a földre, fejét a kezébe temette. Durva, megtört zokogás szökött ki az ajkai közül, ahogy eszébe jutott a csodálatos fiú, akit hátrahagyott. Aki most törött és tehetetlen. Azt akarta, hogy kiléphessen az ajtón, és futhasson egyenesen a közös lakásukba, és a karjaiban tarthassa Louist. Édes kis semmiségeket akart a fülébe súgni, és közben biztos akart lenni abban, hogy sosem szegi meg az ígéretét: SOHA. 

De nem tudta ezt tenni, mert megragadt a fehérre meszelt falú szobában még legalább két hónapig…

… mert már megszegte az ígéretét.

07. rész ∆

Hétfő délután volt, amikor Liam azon kapta magát, hogy megragadva a kulcsát és a tárcáját, ellenőrizte, hogy az ablakok mindenhol zárva vannak, és az összes lámpa ki volt kapcsolva a lakásban. Azon töprengett, hogyan került ő ebbe a helyzetbe, de azonnal abba is hagyta a gondolkodást. Nem számított hogyan került oda, az számított, hogy mit fog csinálni, ha megérkezik oda, ahová megy.

Küldött egy gyors üzenetet Zayn-nek, mondván, hogy ő elmegy. Liam felvette a borítékot az ajtó melletti állványról, és kilépett a lakásból. Gyorsan elindult lefelé a lépcsőn, küzdött, hogy mindent a bal kezében tudjon tartani, anélkül, hogy bármit is elejtsen. Amikor odaért a kocsijához, beült a volán mögé, és kiindult a parkolóból.

Nem akarta ám, hogy úgy tűnjön, mintha fényévnyire utazna. A tempója viszonylag gyors volt, és Liam bekapcsolva tartotta a rádiót, csak azért, hogy a fejében a zajra koncentráljon, mintsem arra, hogy mi is történik.

****

- Azt hittem mész, hogy meglátogasd Harryt – mondta Louis, kicsit keserűen a kanapéról, ahol ült. Egy szürke melegítőben, és egy sima V-nyakú pólóban.

- Lou… - motyogta Niall magyarázatképp, majd könyörgő pillantást küldött Zayn felé, aki egyébként a telefonjával volt elfoglalva.

- Ne Lou-zz itt nekem Niall! Miért nem mentél, hogy meglátogasd őt? Lázas vagyok az istenért is, nem rákos! Nem kell nekem egy bébiszitter sem, nemhogy kettő… 

Vasárnap reggel volt, amikor Louis bejött Niall szobájába, mert remegett és izzadt egyszerre. Amikor a szőke ellenőrizte a test hőjét, azonnal jeges fürdőbe kellett őt kényszerítenie. Felhívta Zayn-t és Liam-et segítségért, de Liam nem vette fel. Zayn azonban perceken belül ott termett, hogy segítsen.

- 39 fokos lázad volt Louis! Én nem akartalak egyedül hagyni, csak meg akartam őt látogatni. De ígérem, hogy levelet fogok neki küldeni – mondta Niall, és azért imádkozott, hogy Liam emlékezzen rá, valamint Zayn levelére, amit útban kifelé letett otthon, hogy Liam elvihesse.

- Igen? Meg tudom védeni magam! Húsz éves vagyok, az Isten szerelmére! – paprikajancsi bosszús, mondhatnánk Louis ingerlékeny hozzáállásából.

- Louis. Te beteg vagy. Ne viselkedj úgy, mint egy gyerek, és nézd meg magad. Nem vagy elég jól, hogy vigyázz magadra a jelenlegi állapotodban – sóhajtott Zayn, és egészen lehalkította a hangját, hogy csak Louis hallja. – Nem azért vagyok itt, hogy rád vigyázzak, csak hogy tudd. Azért vagyok itt, hogy Niallt támogassam. Szörnyű időszakon megy keresztül, ugyanúgy, mint te. Nem te vagy az egyetlen, Louis. Lehet, hogy közelebb voltál Harryhez, mint mi többiek, de ez nem jelenti, hogy nekünk kevésbé fáj. Kell neki is valaki, hogy ott legyen vele.

- Sajnálom srácok, hogy úgy viselkedem, mint egy elkényeztetett gyerek – nézett le Louis bűntudatosan. Őszintén szólva neki csak hiányzott Harry. Ő csak csalódott volt, zavaros, fáradt és nyilván magányos. Niall egy csodálatos gondozója volt, de ő nem volt Harry. És ez az, amire Louis-nak szüksége volt, hogy jobban lehessen: Harry.

- Jobb leszek.

- Semmi gond, haver – mondta Niall boldogan. Próbálta feldobni a hangulatot és úgy tenni, mintha nem történt volna semmi.

- Igen, minden meg van bocsátva – karolta át Zayn, Niall vállát, ahogy a konyhába vezette, hogy kettesben tudjon vele beszélni. – Egy perc, Lou. Csinálunk egy kis popcorn-t. Válassz ki néhány filmet, és csinálunk egy maratont.

- Mi van? – kérdezte Niall, mikor egyedül maradtak.

- Míg a nappaliban voltunk, írt nekem Liam, mondván, hogy ő marad tudod hol – válaszolt Zayn, hangját lehalkította annak érdekében, hogy csak ők hallják.

- Ó, rendben. Remélem, minden jól megy. Kicsit vonakodtam tőle, amikor azt mondta, hogy megy… - Niall nem tudta, hogy is érez Liam iránt abban a pillanatban. Volt egy csomó megoldatlan konfliktus kettejük között, valamint néhány ismeretlen érzés is.

- Biztos vagyok benne, hogy minden rendben lesz. Maradj pozitív! – mosolyodott el Zayn, és elkezdett turkálni a szekrényben a popcorn után.

- Már találtam két filmet. Miért nem hallom még a popcorn hangját? Siessetek rabszolgák! Éhen fogok itt halni! – kiáltotta Louis a másik szobából. Niall kuncogott egyet, Zayn pedig felhorkant.

- Mindjárt ott leszünk Lou-Lou királynő. Tarts ki még egy pillanatig – válaszolt a bradfordi fiú, majd a tasakot a mikróba tolta.

- Nos, jobban tesszük, ha csináljuk is amit mond, vagy le leszünk fejezve – viccelődött Niall, már majdnem elhagyta az ajkait az első vidám nevetés, mióta Harry elment.

Zayn elmosolyodott. Lehet, hogy tényleg minden rendbe jön...